Olaszország történelmi mélypontra jutott. A négyszeres világbajnok kedden Bosznia-Hercegovina ellen bukta el a világbajnoki pótselejtezős döntőt, így zsinórban a harmadik vb-ről marad le. Egy ilyen mondat néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt volna, most viszont kemény valóság: az azzurrik 2018 és 2022 után 2026-ban sem lesznek ott a futballvilág legnagyobb tornáján.
Ez már nem egyszerű kisiklás, nem rossz sorsolás és nem egyetlen balszerencsés este. Ez már válság. Olyan válság, amely egy futballnemzet egész önképét kezdi ki.
Jól indult, mégis összeomlás lett a vége
Az olaszok meglehetősen biztatóan kezdték a boszniai meccset, és Moise Kean korai góljával meg is szerezték a vezetést. A találkozó azonban még az első félidőben teljesen más irányt vett, amikor Alessandro Bastoni piros lapot kapott, és ezzel Olaszország emberhátrányba került.
Ettől kezdve a meccs már nem arról szólt, hogy az olaszok képesek-e lezárni a továbbjutást, hanem arról, kibírják-e a rájuk nehezedő nyomást. Bosznia ment előre, egyre nagyobb hittel játszott, és végül a hajrában ki is egyenlített. A hosszabbítás után jöttek a tizenegyesek, ahol az olaszok ismét szétestek.
A tizenegyeseknél jött az újabb pofon
A büntetőpárbajban Bosznia magabiztosabbnak bizonyult, Olaszország pedig nem tudta elviselni a helyzet súlyát. Két kihagyott olasz kísérlet után már szinte érezni lehetett, hogy ez az este megint tragédiába fordul az azzurrik számára.
És pontosan ez történt. Miközben a bosnyákok történelmi kijutást ünnepelhettek, az olasz játékosok és szurkolók újra ugyanazzal a fájdalmas érzéssel maradtak ott: egy újabb generáció nő fel úgy, hogy nem látja világbajnokságon Olaszországot.
Ez már nem egyszerű botlás, hanem történelmi bukás
Egy négyszeres világbajnoktól már egyetlen kimaradás is sokkoló. Kettő egymás után már komoly figyelmeztetés. Három egymást követő lemaradás viszont történelmi kudarc.
Az olasz válogatott utoljára 2014-ben szerepelt világbajnokságon. Azóta két selejtezős összeomlás és most egy újabb pótselejtezős dráma következett. Közben Európa-bajnokságot tudtak nyerni, ami még különösebbé teszi az egészet: ez a válogatott képes volt csúcsra érni a kontinensen, de képtelen volt stabilan kvalifikálni magát a világversenyre.
Ez teszi igazán nehezen értelmezhetővé az olasz futball jelenlegi állapotát. A név, a múlt, a mez súlya és a hagyomány még mindig hatalmas, a valóság viszont már rég nem ugyanaz.
Gattuso előtt most nagyon nehéz hetek jönnek
Gennaro Gattuso számára ez a kudarc különösen fájó lehet. Egy olyan válogatott élén áll, amelynek minden meccsén óriási a nyomás, de ilyen vereség után ez a nyomás még magasabb szintre kerül. Az olasz kapitány a meccs után vállalta a felelősséget és bocsánatot kért, ugyanakkor ez aligha csökkenti majd a körülötte kialakuló vitákat.
Az olasz futballban ilyenkor mindig ugyanazok a kérdések kerülnek elő. Maradhat-e a kapitány? Hol rontotta el a szövetség? Mi történt az utánpótlással? Miért nincs elég karakteres, meccsdöntő játékos? És ami talán a legfájdalmasabb: hogyan jutott odáig ez a futballnemzet, hogy a világbajnokság már nem alap, hanem elérhetetlen cél lett?
Bosznia történelmet írt, Olaszország pedig újabb sebet kapott
A történet másik oldala természetesen Bosznia-Hercegovina sikere. Számukra ez történelmi kijutás, hatalmas futballpillanat és nemzeti ünnep. Pontosan ezért annyira kegyetlen ez az este olasz szempontból: miközben az egyik oldal álmot vált valóra, a másik újra a saját romjai között marad.
Olaszország számára különösen fájó lehet, hogy ezúttal nem is egy topligás nagyágyú, hanem egy kisebb futballnemzet állította meg. Ez nem kisebbíti Bosznia érdemeit, sőt, inkább még keményebbé teszi az olasz kudarc képét.
Mit jelent ez az olasz futballnak?
Röviden: újabb önvizsgálatot. De most már nem a szokásos, meccs utáni klisés elemzésekre lesz szükség, hanem valódi válaszokra. Olaszország nem engedheti meg magának, hogy a vb-hiányzás lassan természetes állapottá váljon.
A klubfutballban továbbra is vannak erős csapatok, vannak ismert játékosok, és a Serie A sem érdektelen bajnokság. A válogatottnál mégis újra és újra eljön az a pont, ahol valami eltörik. Ezt a törést most már nem lehet egyetlen edzőre, egyetlen meccsre vagy egyetlen bírói döntésre fogni.
Magyar szemmel is óriási sztori
Az olasz válogatott Magyarországon is az egyik legjobban követett nemzeti csapat. A történelmük, a tradíciójuk, a nagy tornás múltjuk miatt minden velük kapcsolatos nagy hír automatikusan erős témává válik. Egy ilyen összeomlás pedig különösen nagy figyelmet kap.
Ez a sztori azért is működik ennyire erősen, mert több rétege van. Egyszerre szól történelmi bukásról, drámáról, identitásválságról és arról, hogy a futballban már a legnagyobb nevek sem élnek a múltjukból. Olaszország most újra ezzel szembesült.
Most már tényleg új korszak kellene
A legnagyobb kérdés innentől nem az, ki hibázott a tizenegyespárbajban, vagy hogy Bastoni piros lapja mennyire volt sorsdöntő. Hanem az, hogy Olaszország képes-e végre valódi újrakezdésre.
Mert a mostani kudarc már nem egyszerű vesztes este. Ez egy korszak tünete. És ha nincs rá gyors, hiteles válasz, akkor könnyen lehet, hogy az olasz futball még sokáig cipeli magával ezt a történelmi terhet.
