Mi ugrik be az embernek elsőként Jürgen Kloppról? Hogy egy laza, bohém ember. Ehhez képest akkor most jól kapaszkodjunk meg, mert ez az elképesztő fickó a következőket nyilatkozta:
Az én dolgom az, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, hogy hozzásegítsem a csapatot a lehető legjobb eredményekhez. Nem az a célom, hogy ötven vagy akárhány év múlva emlékezzenek rám. Számomra ez nem nyomás, hanem lehetőség. Szeretem, amit csinálok, fantasztikus csapatom van, és ez elég ahhoz, hogy boldog ember legyek.
Tisztelem az emberek és a játékosok vágyait, és én is a részese lehetek ennek az álomnak. De számomra nem ez a végállomás, az embereknek talán az. Nem érdekel, ki ítélkezik felettem.
Egy nap Isten megítél, és ez az egyetlen dolog, ami érdekel.
Nem is érdekelhetne kevésbé a többi ember véleménye.
Ennyi és nem több! Számít, persze, hogy számí a helyezés, a gólok száma, a játék meg minden, de ebben a nyilatkozatban sokkal több van. Klopp nem először tett kinyilatkoztatást. Néhány évvel ezelőtt így beszélt Istenről:
Hűséges társ, aki gyakran ad erőt nekem. Amikor az életemre tekintek, akkor hihetetlenül hálás vagyok Istennek, és látom, hogy mennyire a kezei között vagyok.
Nem nagyon lehet ehhez mit hozzfűzni. És talán nem is kell.
